Gyakran látom, hogy még mindig vannak, akik egy az egyben bemásolják a posztjaik szövegét ChatGPT-ből, és publikálják is. Viszont akik sokat használják, rögtön felismerik, hogy az adott szöveg nem saját szülemény. Nem azért, mert rossz, hanem mert ismerős a ritmusa, a szerkezete, a szóhasználata (akkor is, ha ki van töltve az egyéni instrukció).
Ezért összeszedtem néhány árulkodó jelet, amelyeket mindenképp igyekezzünk javítani:
-túl sok emoji, egyik kedvence: ✨
-felsorolás emojikkal indítva,
-max. 1-2 mondat bekezdésenként,
-egymás után több rövid mondat enterekkel elválasztva, jó szellősen
-szóköz a sor elején,
-néha helytelen ragozás,
-gyakori: …
-általános megfogalmazások, semmi személyes élmény,
-kulcsszavak félkövérrel szedve,
-sok, gondolatjellel tagolt összetett mondat,
-és az abszolút klasszikus a hosszú gondolatjel: —
Természetesen ezek halmozott előfordulása az árulkodó, nem önmagukban nézve.
És a legfontosabb: nem maga a használat a gond! Viszont igyekezzünk belevinni a szövegbe a saját hangunkat, stílusunkat is: egyrészt, hogy hitelesek és egyediek legyünk, másrészt, mert ezek alapján is felismeri a ChatGPT nyelvét a gyakorlott szem.
És miért fontos ez?
A Bynder 2024-es kutatása szerint a fogyasztók fele képes felismerni, ha egy szöveget mesterséges intelligencia generált, és bár a legtöbben előnyben részesítették az AI-írást, de ha megtudták, hogy az MI írta, az elköteleződésük csökkent.
A felmérés arra is rámutatott, hogy amikor az olvasók gyanítják, hogy a tartalom AI-tól származik, sokan a márkát személytelennek vagy kevésbé megbízhatónak érzik.
Ezért a tanulmány hangsúlyozza, hogy az AI eszközök hatékonyak lehetnek a tartalom létrehozásában, de a „humán érintés” megtartása kulcsfontosságú a hitelesség és az elköteleződés fenntartásához.